Tájékoztató inváziós selyemkóró elleni védekezésről
A közönséges selyemkóró (Asclepias syriaca) észak-amerikai eredetű, agresszívan terjedő növény, melyet Európa valamennyi országába behurcoltak. Magyarországra eredetileg a textilipar számára hozták be; napjainkra az egész ország területén gyakori, és terjedése egyre több problémát okoz. Számos vizsgálat támasztja alá, hogy napjainkban a természetes életközösségekre az egyik legnagyobb veszélyt az idegenhonos fajok terjedése jelenti. Emellett komoly gazdasági és közegészségügyi károkat is okozhatnak. Kezelésük külön szakértelmet, körültekintést igényel.
Fontosnak tartjuk e témában a széles körű tájékoztatást és az együttműködést, hogy a növény dinamikus terjedését visszaszorítsuk, megakadályozzuk, s szakszerűen kezeljük. A nem megfelelő kezelés nagy károkat okozhat, s a növény beérett magjai még nagyobb területeken szóródhatnak szét.
A selyemkóró szerepel az unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok jegyzékében. Az ezt tartalmazó Rendelet (Az európai parlament és a tanács 1143/2014/eu rendelete) hatálya minden idegenhonos inváziós fajra kiterjed Magyarországon is.
Emellett a NATURA 2000 gyepterületek fenntartásának földhasználati szabályairól szóló 269/2007. (X. 18.) Korm. rendelet értelmében a földhasználó Natura 2000 gyepterületeken köteles az inváziós és termőhely-idegen növényfajok megtelepedését és terjedését – az e rendeletben meghatározott módszerekkel – megakadályozni, állományuk visszaszorításáról gondoskodni.
A védekezés lehetőségei és módjai:
A legfontosabb a megelőzés, a faj megtelepedésének megakadályozása. A kertek, mezőgazdasági területek, közterületek, stb. rendeltetésszerű és jó gazda gondosságával végzett használata ellenére is megtörténhet, hogy a faj megjelenik. Ekkor legfontosabb a korai észlelés, hiszen néhány egyed ellen még sokkal nagyobb hatékonysággal lehet védekezni, mint egy kiterjedt, zárt állomány ellen. Szerencsére a mással összetéveszthetetlen virágzatú és termésű, 1-1,5 méter magas, tejnedvet eresztő, növény már virágzás előtt is könnyen felismerhető.
Hazai szakemberek számos módszerrel kíséreltek meg a faj ellen védekezni. Ezek kivitelezéséről, hatékonyságáról részletes tanulmányok születtek, amelyek a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság „Rosalia” elnevezésű kézikönyv-sorozatában, az „Özönnövények visszaszorításának gyakorlati tapasztalatai” című kötetben kerültek bemutatásra. A könyv címét internetes böngészőbe beírva, a teljes anyag ingyenesen letölthető (Link: www.researchgate.net/publication/280554606_Ozonnovenyek_visszaszoritasanak_gyakorlati
_tapasztalatai).
1. Növényvédőszeres védekezés
A „Rosalia” kézikönyvben megfogalmazott tapasztalatok, valamint a saját terepi ismereteink szerint a faj elleni védekezés leghatékonyabb módja a kémiai, növényvédőszeres védekezés. A selyemkóró életstratégiája miatt (raktározó-kúszó gyökérrendszer) a mechanikus védekezés nem a legeredményesebb, a fent említett tanulmányokban a kaszálás/szárzúzás után a növény újra kihajtott, számottevő hátrányt nem szenvedett.
A növényvédőszeres védekezés során többnyire glifozát tartalmú szert használunk 2,5-5 t%-os koncentrációban (pl. Medallon), szükség esetén tapadást segítő és felszívódást segítő anyag használatával.
A szert pontpermetezéssel vagy kenéssel juttatjuk ki a selyemkóró egyedeire, évi 1-2 alkalommal alkalmazva. A kezelésre a legalkalmasabb a virágzás előtti és alatti időszak (május közepe – július eleje), az újrasarjadt egyedeket augusztus-szeptember hónapokban érdemes újra kezelni. Fontos kiemelnünk, hogy a permetezés háti permetezővel, pontszerűen történjen, és csak a selyemkóró hajtásokra irányuljon, a környező vegetáció lehető legnagyobb kímélete mellett. A növényvédőszeres kenés alatt a növény részeinek, szárának ecsetelését értjük, a levelek kenését alulról. Ez az eljárás időigényesebb, viszont kevés egyed esetén hatékonyan alkalmazható.
A nagy meleg és az erős UV sugárzás nagymértékben csökkenti a vegyszeres kezelés hatékonyságát, ezért a kezeléseket lehetőleg a reggeli-délelőtti órákban szükséges végezni.
Szem előtt kell tartani, hogy növényvédőszeres védekezést sok esetben csak engedéllyel vagy más szabályozás betartásával lehet végezni és számos más dologra is oda kell figyelni (pl. környezetvédelem, balesetvédelem, biogazdálkodás, stb.).
2. Mechanikai védekezés
Bizonyos területeken növényvédőszeres kezelés nem, vagy csak korlátozottan végezhető. Ilyen esetekben legalább a virágzó (nem magtermő) állomány kaszálása, szárzúzása szükséges, egy ősz eleji ismétléssel kiegészítve. Ez legalább megakadályozza, hogy a növény magot érlelhessen és újabb helyszíneken telepedhessen meg. A kaszált, szárzúzott állományok a rendszeres kezelés ellenére sem szűnnek meg, mert a növény gyökérzete a talajban terjedve folyamatosan növekvő kolóniákat hoz létre. Hosszú távú (min. 10 éves) mechanikai védekezések eredményeiről még nem rendelkezünk tapasztalatokkal. A növény számára extrém időjárású évek javíthatják a kezelések hatékonyságát.
Fontos, hogy a termésérés után tilos a selyemkóró által fertőzött területek kaszálása a következő tavaszig, ez ugyanis szétszórja a magokat.
Virágzat kézzel való letörése és eltávolítása (majd szakszerű megsemmisítése): Ez az eljárás ugyan nem szorítja vissza a selyemkórót, viszont a távolabbi területekre való terjedésének esélyét csökkenti, mivel a növény nem jut el a magszórás fázisáig.
Növény tövestől való kihúzása:
A növény elpusztítására legalkalmasabb idő, amikor az új növények előbújnak, kb. 3 hetes korukig ugyanis még nem képesek gyöktörzsről újabb hajtást hozni. Ekkor a leghatékonyabb kaszálni, vagy kis mennyiség esetén a hajtást letépni. A következő alkalmas időpont a virágzás kezdete előtti, a tarackok ugyanis a virágzásra fordított energia miatt ekkor gyengébbek. A bimbós növényeket lehet kaszálni, vagy glifozáttal permetezni is. A Mátra és Tarna-Lázbérci Tájegység területén azt tapasztaltuk, hogy az évi többszöri „gyomlálás” évről-évre, egy nagyságrenddel csökkenti a szétszórt állományokat. Ez valószínűleg összefüggésben van azzal, hogy a föld fölötti részek eltávolításával, megfosztjuk fotószintetizáló részeitől, így nem képes olyan mértékben tápanyagot raktározni a gyökérzetében, mint egyébként.
Amennyiben a fajjal vagy az ellene szükséges védekezéssel kapcsolatban kérdései merülnek fel, kérjük, forduljon bizalommal igazgatóságunk szakembereihez! Kontakt személy: Hák Flóra természetvédelmi referens: Mobil: +36305977610, Mail: HakFlora@bnpi.hu
Az idegenhonos inváziós fajok tudásbázisát bővebben a www.invaziosfajok.hu felületen érik el, melyet szíves figyelmükbe ajánlunk. Ezen oldalon az Európai Unió területén, valamint a hazánkban előforduló idegenhonos inváziós fajokkal ismerkedhetnek meg.